Nem könnyű az író élete

... és ez pontosan így van, ahogyan a cím is mondja. Újabb álmos reggel, nincs kedvem felkelni, pedig a kutya már nagyon aktív; az ágyam körül sertepertél egy darabig, majd kis mancsával felkapaszkodik a kanapéra, amit nem volt erőm este kinyitni, és már puszilja is az arcom, jelzi, hogy ébredjek. Néhányszor még visszazuhanok, ködös álmok kísértenek. Aztán jön a gondolat, hogy nem lustálkodhatok, délután munkába kell menni, és ó, jaj, írni is kéne, mert már egy ideje nem haladok. Még egy gyors séta a négylábúval, kávé, hajmosás, aztán törülközővel a fejemen leülök a számítógéphez, monitort bámulni, majd jönnek a szavak, de nem elég gyorsan, nem úgy, ahogyan a fejemben már meg vannak. Körülbelül 700 szó leírása után elkalandozik a figyelmem, meg kell nézni a facebookot, az emailt, pedig bennem van a bosszantó kis gondolat, hogy le szeretném már zárni ezt a fejezetet. De végül is a kitűzött napi mennyiség már megvan, annak is örülök, ha 500 szó összejön. Mégis úgy érzem, hogy sosem elég, több, és több idő, és kitartás kéne. Nem könnyű az író élete.

Nemrég olvastam egy nagyon hasznos cikket arról, hogy az embernek kell fogadnia egy "testőrt", aki hajszolja, hogy igenis írjon. Tűzzünk ki magunknak egy napi célt, és próbáljuk tartani magunkat ehhez. Sokan vannak, akik a házimunka, gyerek, főállás mellett is képesek megírni egy regényt. Csodálom őket! Én tényleg általában azt érzem, hogy egyszerűen nem elég az idő, pedig a háztartást nem én vezetem, gyerekem nincs, csak az említett kutya, a beosztásomat pedig nagyrészt én alakítom. Mégis ugye az embernek hamar terelődik a figyelme, esendőek vagyunk. Néha ez bosszantó.

Egyébként a Fearless spin-offján dolgozom, vagyis ez egy másik szereplőről fog szólni. Remélem, hogy úgy sikerül, ahogyan szeretném, illetve azt is, hogy a nem túl távoli jövőben már könyvként olvashatjátok a Fearless-t. :)

U.I: a képen Lucky, így festünk még a kávé előtt :D