Bejegyzések

fearless címkéjű bejegyzések megjelenítése

Boldog Karácsonyt! - és "kimaradt" jelenet

Kép
Sziasztok! Ahogyan ígértem, hoztam egy amolyan karácsonyi meglepit; megfordult a fejemben, hogy esetleg írok a Fearless-hez egy ünnepi novellát, de valahogy túl giccsesnek találtam az ötletet, így helyette fogadjátok szeretettel ezt a kimaradt jelenetet a könyvből, ami még egyáltalán nem biztos, hogy kimaradt jelenet is marad :D Még egy számomra fontos ember tanácsára írtam meg, aki már olvasta a teljes kéziratot, és egyelőre nem tudtam hová beilleszteni ezt a részt a történetben. Kicsit spoileres, így saját felelősségre olvassátok! Boldog Karácsonyt! Látomás Egyik éjjel ismét nem tudtam elaludni; nyugtalanság gyötört, úgy éreztem, az életem újfent széthullóban van. Képtelen voltam megmaradni Mitch mellett az ágyban, egyszerűen nem kaptam levegőt. Először halkan kinyitottam az ablakot, kihajoltam a párkányon, s mélyeket szippantottam a fagyos, esti levegőből. Bár fenyők vettek minket körül, innen az emeletről pont látni lehetett a holdat. Fényesen világított az égen, tá...

Előzmény novella

Sziasztok! Ma egy úgymond különleges bejegyzéssel készültem nektek; talán említettem már, hogy a Fearless eredetileg csak egy novella lett volna, aztán kisregény. Pár évvel ezelőtt pattant ki a fejemből Freya, majd Olivia és Mitch alakja, és a történet egy bántalmazott nőről. Azóta természetesen továbbszőttem, illetve nagyban átalakítottam az egészet, de szeretném megosztani veletek, honnan, miből indult ki ez az egész. Természetesen a poént nem szeretném lelőni, így arra kérlek titeket, hogy tényleg csak úgy tekintsetek erre a novellára, mint első szárnypróbálgatásra. Némán álltam az erdő szélén, és néztem, ahogyan a nap utolsó sugarai át szűrödnek a fák ágai között. Tudtam, hogy mindjárt itt az idő. ‒ Kész vagy, szívi? – A bársonyos hang egészen közelről szólt hozzám.   Először a szavakat hallottam meg, aztán éreztem derekam köré fonódni az ölelő karokat.   Nem is hallottam, mikor osont mögém; mesterien értett a zsákmány észrevétlen becserkészéséhez. Az áldoza...

1. Fejezet

Kép
Az erkélyen álltam, és az acél szürkéből narancsszínre váltó eget bámultam. Pár másodperc volt hátra napfelkeltéig. Szokás szerint korán keltem, hogy el ne mulasszam a pillanatot. A reggelem mindig így indult: napfelkeltével. Persze tisztában voltam vele, hogy ugyanezt sok ember elmondhatja magáról, ám az élmény mindenkinek mást jelent: a rabnak a szabadság ígéretét, a szabad embernek egy új kaland kezdetét, a hétköznapi halandó pedig talán már észre sem veszi a csodát. Rákönyököltem az erkély korlátjára, mezítelen talpammal felléptem a rács alsó fokára. Előrehajoltam, és élveztem, ahogyan a friss reggeli szellő végigsimogatja arcom, majd belekap a hajamba, és szétnyitja a fürdőköpenyemet. Megborzongtam a természet érintése nyomán. Senki sem bánhat olyan gyengéden egy nő lelkével, mint a napfelkelte, és egy durva tenyér érintése sosem érhet fel egy lágy széllökéssel. Felsóhajtottam, és kivételesen behunytam a szemem, így csupán a bőrömmel érzékeltem, mikor kel fel a nap. Hir...