2017. április 6., csütörtök

Ki fogják adni a Fearless-t!

Nagyon izgatott vagyok; úgy tűnik, hogy megtörténik, a Fearless meg fog jelenni! Már korábban említettem, hogy indultam egy pályázaton a regénnyel, ami sajnos nem jött össze, ezután pedig két magánkiadót is megkerestem. Tulajdonképpen mind a kettő szimpatikus volt, de végül a Colorcom-ra esett a választásom, most velük működöm együtt. Épp a borítótervezésnél tartunk, végül nem az lesz, amit szerettem volna, de így is roppantul örülök, hogy eljutottunk idáig. Pontos megjelenést nem tudok mondani, de igyekszem jönni a friss hírekkel. 

2017. március 10., péntek

Tavasz

Sziasztok!

Immár márciust írunk, gondolom észre vettétek :D Végre vége a hosszú télnek, jön a megújulás időszaka, ilyenkor érdemes tervezgetni, sőt megvalósítani. Én az utóbbi időben némileg ellustultam, nem sokat mindent csináltam, bevallom. Két magánkiadóval ugyan elkezdtem tárgyalni, és az egyikkel úgy tűnik sikerül megegyezni, de nem szeretném elkiabálni. Mindenesetre úgy akartam, hogy még nyár előtt megjelentethessem a könyvet, és jó lenne befejezni azt is, amin éppen dolgozom. Úgyhogy kéne nekem egy jó nagy hajrá!
Ezenkívül egy pályázatra írt novellába is belekezdtem, és készülök feltölteni egy másik régi írásomat Wattpadra. Azt hiszem, ennyi.

2017. február 9., csütörtök

Wattpad, és a régi írásaim

Üdv!

Elég rég jelentkeztem már úgy bejegyzéssel; ennek oka, hogy még mindig várok egy bizonyos pályázat eredményére, amelyen indultam a Fearless-el. Először decemberre ígérték az eredményt, aztán lett belőle január, majd február, és sajnos azóta sem történt semmi. Elég felháborítónak tartom egyébként, hogy csak húzzák az időt, és nem írnak ki semmilyen tájékoztatást, és őszintén szólva már kezdem feladni a reményt is. 
Úgy döntöttem viszont, hogy néhány korábbi írásomat is "közönség" elé tárom, mégpedig a Wattpad segítségével. Ugyebár ez egy írói közösség, ahol bárki közzéteheti a műveit, legyen az akár fanfiction, novella, vagy regény. Van néhány olyan korábbi írás a tarsolyomban, amit nem tartanék méltónak arra, hogy kiadassam, viszont azt sem szeretném, ha csak a fiókban porosodnának. A többségüket tizenéves koromban írtam, akkor még csak alakulgatott a stílusom, és a fantáziám is egészen más volt. De azért aranyos emlékeket ébresztenek bennem, és hát, fogadjátok szeretettel az elsőt a Wattpadon, méghozzá a Vadrózsákat.

2017. január 14., szombat

Új borító

Sziasztok!

Az új évre való tekintettel alakítottam kicsit a blog megjelenésén, szerintem jobb ez a kicsit világosabb háttér, kevésbé komor. Ezenkívül a bátyám készített egy új borítótervet is - a modell ugyanaz, mint az előzőnél, az elképzelés is hasonló, mégis más. Nektek melyik tetszik jobban? Melyik borítóval emelnétek le szívesebben a polcról mondjuk a könyvet? A Facebook oldalon indítok ezzel kapcsolatban egy szavazást, jelezhetitek ott is a véleményeteket, vagy itt kommentben. És ha esetleg lenne egyéb javaslatotok, szívesen fogadom!


2017. január 3., kedd

Új év - régi álom

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!

Ez is eljött, immár 2017-et írunk. Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek. :)
Én sokat pihentem, illetve a családdal töltöttem az időt, de azért az írásról sem feledkeztem meg, úgy érzem, most elég jól haladok a Fearless spin-offjával. Rossz, hogy egyelőre nem tudom veletek megosztani, hiszen még a Fearless sem jelent meg, de idén remélem, hogy mind a két regényt a kezetekben tarthatjátok majd. Körülbelül tíz éves korom óta az az álmom, hogy író legyek, és az érzés azóta is változatlan. Bár voltak olyan időszakok, mikor feladtam, vagy simán csak elkerült az ihlet, most ismét élvezet az alkotás, és most biztosan tudom, hogy ha törik, ha szakad, ki fogom adatni a könyvemet. Nekem ez az idei fogadalmam. Ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még rengeteget kell fejlődnöm sok mindenben, de szeretnék legalább elindulni az úton. Bízom benne, hogy lesznek, akik velem tartanak. :)

2016. december 23., péntek

Boldog Karácsonyt! - és "kimaradt" jelenet

Sziasztok!
Ahogyan ígértem, hoztam egy amolyan karácsonyi meglepit; megfordult a fejemben, hogy esetleg írok a Fearless-hez egy ünnepi novellát, de valahogy túl giccsesnek találtam az ötletet, így helyette fogadjátok szeretettel ezt a kimaradt jelenetet a könyvből, ami még egyáltalán nem biztos, hogy kimaradt jelenet is marad :D Még egy számomra fontos ember tanácsára írtam meg, aki már olvasta a teljes kéziratot, és egyelőre nem tudtam hová beilleszteni ezt a részt a történetben. Kicsit spoileres, így saját felelősségre olvassátok! Boldog Karácsonyt!

Látomás

Egyik éjjel ismét nem tudtam elaludni; nyugtalanság gyötört, úgy éreztem, az életem újfent széthullóban van. Képtelen voltam megmaradni Mitch mellett az ágyban, egyszerűen nem kaptam levegőt. Először halkan kinyitottam az ablakot, kihajoltam a párkányon, s mélyeket szippantottam a fagyos, esti levegőből. Bár fenyők vettek minket körül, innen az emeletről pont látni lehetett a holdat. Fényesen világított az égen, távol, mégis oly közel. Azon kaptam magam, hogy megbabonázva bámulom, mint valami holdkóros. Szerettem volna, ha valamilyen módon elérhetném, ha többet nem a földön járnék. Kislánykoromban is álmodoztam már erről sokat, leginkább a Pán Péter mesefilm hatására. Élénken élt bennem az a jelent, mikor a három gyerek Péter vezetésével csak úgy hoppsz, kiröppent az ablakon, s útra keltek, hogy sose nőjenek fel. Én sem akartam felnőni, azt pedig soha nem gondoltam, hogy ilyen hamar rákényszerülök. Vajon most hol tartanék, ha még mindig apuci kicsi lánya lennék, mint a kezdetek kezdetén? Senki nem mocskolta volna még be sem a testemet, se a lelkemet. Hallgatnám, ahogy apa mesél a nagyvilágról, olyan helyekről, ahol még sosem jártam, s melyek számomra varázslatosnak hatnak: Párizs macskaköves, romantikus utcáiról, a vajas croissant illatával; Tokio égig érő, fényes tornyairól, megfejthetetlen beszédű emberekkel, s a csodálatos egyiptomi piramisok rejtélyéről. Most már meg lett volna a lehetőségem, hogy eljussak ezekre a tájakra, de már nem voltam gyerek, és apa helyett egy olyan férfi kísérte a lépteimet, aki csak tönkreteszi minden álmom. Egyedül a képzelet maradt, azt viszont nem vehette el tőlem. S képzeletben messze jártam, egészen addig, míg fázni nem kezdtem. Borzongtam a vékony hálóingben, ezért hátra léptem, és becsuktam az ablakot. Még mindig nem éreztem úgy, hogy el tudnék aludni, és nem akartam a szobában maradni. Halkan kiosontam az ajtón, végiglépdeltem a folyosón, majd le a lépcsőn.
Arra számítottam, hogy ezúttal sem találok senkit a társalgóban, ám már az utolsó fokokon állva hallottam, hogy valaki halkan dúdol odalent. Megdermedtem, egy pillanatra a vér is megfagyott az ereimben, s azonnal vissza akartam fordulni. Ám a hang, hiába találtam először hátborzongatónak, mégis szép volt, s a kíváncsiságom felülírta az aggályaimat, így egyszerűen lesétáltam a lépcsőn.
Sötét volt a helyiségben, mint legutóbb, most is csak a kandalló tüze világított. Kivettem előtte két alak körvonalait: Fearless a szőnyegen feküdt teljesen kiterülve, mellette ott térdelt Freya, egészen közel hajolva hozzá, és halkan énekelt. De nem is igazán éneklés volt ez, hanem furcsa torokhangok együttese. Fearless-t úgy tűnt, nem zavarja, sőt alig moccant, csak a farka végét mozgatta. Érdeklődve bámultam őket, de leginkább Freyát; farmer helyett ezúttal bő, skót kockás pizsama nadrágot, és sima fehér trikót viselt, a haját pedig laza cofba fogta, pár elszabadult tincs az arca körül repdesett. Sokkal komolytalanabbnak tűnt így, már-már kislányosnak, és hirtelen melegség öntötte el a szívemet. Annyira szép! – hasított belém a gondolat. Most nyomát sem láttam rajta a szokásos keménységnek, inkább természetes, és sebezhető látvány nyújtott, ezzel különös érzést ébresztve bennem; egyszerre akartam csak nézni, és megérinteni. Tettem egy bizonytalan lépést előre, de Fearless ebben a pillanatban felmordult, és Freya felé kapott. Ijedten a szám elé tettem a kezem, hogy fel ne kiáltsak. Freya viszont nyugodtan reagált, átfogta a kutya nyakát, és visszanyomta testét a földre.
‒ Nyugi, picim, mindjárt lemegy a telihold, és minden a régi lesz.
Fearless halkan felnyüszített, ám szép lassan ismét megnyugodott a gazdája karjai között. Kis ideig még elnéztem őket, aztán szaporán dobogó szívvel visszamásztam a lépcsőn. Az ágyban furcsa mód már nyugodtabbnak éreztem magam, s azt képzeltem, hogy Freya nekem énekel, így merültem álomba.

2016. december 21., szerda

Hello, december!

Bocsánat a klisés címért, de ennél jobb most nem jutott eszembe, és hát valóban decembert írunk. Hihetetlen, de itt a karácsony, és lassan az év vége. Ilyenkor, mint sok ember, én is számot vetek magammal, visszaidézem kicsit az elmúlt év pillanatait, jót, rosszat egyaránt. Egész tartalmas volt 2016 számomra, a nyaram például kimondottan csodás volt, igaz, kicsit összeszoruló szívvel gondolok rá vissza, bizonyos okokból. Viszont az egyéni kis sikerélményem, emlékszem még, hogy tavaly ilyenkor fogadtam meg, hogy befejezem a Fearless-t, és ez bizony így is lett! Erre azért büszke vagyok, mert sokszor nem hittem, hogy sikerülni fog. És, természetesen most jövőre is meg van ezzel kapcsolatban az újabb terv, nem titok, már írtam róla, hogy melyik álmom szeretném megvalósítani. Meglátjuk, ezúttal hogy alakul, de igyekszem majd mindent meg tenni a cél érdekében.
Remélem, hogy az ünnepek mindenkinek jól fognak telni; én mától szabadságon vagyok, a készülődés közepette szakítok időt az írásra is, illetve találtam magamnak egy új szórakozást, ez pedig a Nyírd ki ezt a naplót! Gondolom, sokan ismeritek: ennek a könyvecskének az a lényege, hogy különböző feladatok vannak benne, és a cél minél jobban tönkretenni a naplót. Valójában viszont fejleszti a kreativitást, ad egyfajta alkotói szabadság érzetet, hiszen úgy értelmezed a feladatokat, ahogyan akarod. Bevallom, én eddig nem nagyon szerettem, illetve nem is tudok rajzolni, de most egész jól elszórakoztatom magamat, olykor feszültség levezetésnek is tökéletes. Kimondottan élvezetes volt leönteni kávéval az egyik lapot, egy másikat pedig összekarcolni. Egyébként nagyon nagy biznisz ez a napló, lehet nekem is inkább ilyen könyvet kellene kiadni :D
Ó, és a legfontosabb, amit mondani szerettem volna: karácsony előtt még jövök egy meglepi bejegyzéssel! :)