Bejegyzések

2. Fejezet

Kép
Sziasztok, itt a második fejezet! Véleményezni még mindig ér. ;) Havas táj suhant el mellettünk. Már egy órája úton voltunk; ez alatt az idő alatt a környezet semmit sem változott; minden irányból hegyek vettek körül, s fenyőfák váltották egymást az út mentén. Valahol a Sziklás-hegységben jártunk. Los Angelesben ültünk repülőre, és Denverben landoltunk, ahol Mitch kibérelt egy autót. A fekete Mercedes terepjáró tökéletesen illett a stílusához: keménység és luxus. Biztos kézzel vezette, még így is, hogy jobb kezét a combomon pihentette. Tekintetét mereven előreszegezte, ám ajkán fellelhető volt az elégedett mosoly. Utáltam ezt az arckifejezést, mert ugyanazt sugallta, mint az érintése: Az enyém vagy! Akárhányszor rápillantottam, megremegett a bensőm, és hányingerem lett. A feszültség egyébként is egész napra állandósult bennem, mióta meghallgattam Julie figyelmeztetését. Az a bizonyos bogár egyre mélyebbre hatolt a fülembe, könnyedén átrágta magát gyenge védelmi vonalamon, m...

1. Fejezet

Kép
Az erkélyen álltam, és az acél szürkéből narancsszínre váltó eget bámultam. Pár másodperc volt hátra napfelkeltéig. Szokás szerint korán keltem, hogy el ne mulasszam a pillanatot. A reggelem mindig így indult: napfelkeltével. Persze tisztában voltam vele, hogy ugyanezt sok ember elmondhatja magáról, ám az élmény mindenkinek mást jelent: a rabnak a szabadság ígéretét, a szabad embernek egy új kaland kezdetét, a hétköznapi halandó pedig talán már észre sem veszi a csodát. Rákönyököltem az erkély korlátjára, mezítelen talpammal felléptem a rács alsó fokára. Előrehajoltam, és élveztem, ahogyan a friss reggeli szellő végigsimogatja arcom, majd belekap a hajamba, és szétnyitja a fürdőköpenyemet. Megborzongtam a természet érintése nyomán. Senki sem bánhat olyan gyengéden egy nő lelkével, mint a napfelkelte, és egy durva tenyér érintése sosem érhet fel egy lágy széllökéssel. Felsóhajtottam, és kivételesen behunytam a szemem, így csupán a bőrömmel érzékeltem, mikor kel fel a nap. Hir...