Előzmény novella

Sziasztok!

Ma egy úgymond különleges bejegyzéssel készültem nektek; talán említettem már, hogy a Fearless eredetileg csak egy novella lett volna, aztán kisregény. Pár évvel ezelőtt pattant ki a fejemből Freya, majd Olivia és Mitch alakja, és a történet egy bántalmazott nőről. Azóta természetesen továbbszőttem, illetve nagyban átalakítottam az egészet, de szeretném megosztani veletek, honnan, miből indult ki ez az egész. Természetesen a poént nem szeretném lelőni, így arra kérlek titeket, hogy tényleg csak úgy tekintsetek erre a novellára, mint első szárnypróbálgatásra.

Némán álltam az erdő szélén, és néztem, ahogyan a nap utolsó sugarai át szűrödnek a fák ágai között. Tudtam, hogy mindjárt itt az idő.

‒ Kész vagy, szívi? – A bársonyos hang egészen közelről szólt hozzám.  Először a szavakat hallottam meg, aztán éreztem derekam köré fonódni az ölelő karokat.  Nem is hallottam, mikor osont mögém; mesterien értett a zsákmány észrevétlen becserkészéséhez. Az áldozat csak akkor jött rá, hogy lecsaptak rá, mikor már nem volt menekvés. Legszebb az egészben, hogy nem is kellett elmenekülnöm. Legalábbis nem előle.

‒ Igen, kész – feleltem, és a nyomaték kedvéért megszorítottam hasamon nyugvó kezét. Az ajka súrolta a nyakamat, s éreztem, hogy elmosolyodik.

‒ Jól van, kislány! Akkor induljunk! – Rácsapott a fenekemre, aztán elengedett.

Mikor megfordultam, én is láthattam az ő fenekét, amint ringó csípővel az olívazöld dzsip felé tartott. Most is rácsodálkoztam, hogy milyen tökéletes az alakja, és hogy ez engem lázba hoz. Sosem gondoltam volna, hogy egy nőt fogok szeretni. Bár, ha figyelembe vesszük, hogy a férjem egy vadállat volt, aki évek óta terrorban tartott, akkor talán mégsem olyan meglepő, hogy a feltétel nélküli gyengédséget választottam, és egy igazi harcos amazon védelmét. Freya volt az én megmentőm. Ez a gyönyörű, érzéki fiatal nő vezette a Fearless névre keresztelt erdei panziót, ahol néhány héttel ezelőtt megszálltunk Mitch-el. Drága férjem állítása szerint nyaralni hozott ide, és hogy megoldást találjunk a köztünk feszülő ellentétre, ahogyan ő nevezte, valójában azonban azért, mert otthon már kezdtek gyanakodni a szomszédok az állandó veszekedés, verés hangjai miatt. Az erdőben kevesebb esély volt rá, hogy meghallják. Csakhogy Mitch nem számolt Freyával, akinek már találkozásunk első pillanatában feltűnt, hogy valami nem stimmel a hazaságommal. A foltjaimat ugyan nem láthatta, mert Mitch sosem látható helyre ütött, de talán a tekintetében felfedezte a sötétséget, az enyémben pedig a félelmet. Nem faggatózott, de folyamatosan figyelt minket, és a kellő pillanatban a segítségemre sietett. Második éjjel kihívta a rendőrséget, és Mitch-et elvitték. A következő napokat mély beszélgetéssel töltöttük; teljesen megnyíltam Freya előtt, s a hálám hamar átalakult valami mássá… Most ott tartottunk, hogy együtt kezdünk új életet.

Freya épp felém fordult, és rám mosolygott, amikor a lövés eldördült. Fel sem fogtam, csak azt láttam, hogy összeesik. A bokorból Mitch rontott elő, arcán eszelős vigyorral. Óvadék – ez a szó jutott elsőként eszembe, aztán ismét Freya felé néztem, és… a szívem darabokra tört, mintha az én mellkasomat hasította volna szét a golyó.