Fearless

Sziasztok! Elég rég jelentkeztem új fejezettel; ennek oka, hogy mostanság egyre komolyabban foglalkoztat a gondolat, hogy szeretném kiadatni a regényt. Épp azon vagyok, hogy találjak egy kiadót, amely hajlandó lenne megjelentetni, és lehetőleg baráti áron. Nem egyszerű feladat, sajnos, gondolom, ezt ti is tudjátok. Magyarországon nagyon nehéz egy kezdő szerzőnek érvényesülni, úgy gondolom. De ez az álmom, és mindenképp szeretném valahogy megvalósítani. Szóval, ez a helyzet. Egyébként, ti mit szólnátok, ha esetleg sikerülne könyvként megjelentetni a Fearless-t? Szívesen olvasnátok?

Sziasztok! Ma egy úgymond különleges bejegyzéssel készültem nektek; talán említettem már, hogy a Fearless eredetileg csak egy novella lett volna, aztán kisregény. Pár évvel ezelőtt pattant ki a fejemből Freya, majd Olivia és Mitch alakja, és a történet egy bántalmazott nőről. Azóta természetesen továbbszőttem, illetve nagyban átalakítottam az egészet, de szeretném megosztani veletek, honnan, miből indult ki ez az egész. Természetesen a poént nem szeretném lelőni, így arra kérlek titeket, hogy tényleg csak úgy tekintsetek erre a novellára, mint első szárnypróbálgatásra. Némán álltam az erdő szélén, és néztem, ahogyan a nap utolsó sugarai át szűrödnek a fák ágai között. Tudtam, hogy mindjárt itt az idő. ‒ Kész vagy, szívi? – A bársonyos hang egészen közelről szólt hozzám.   Először a szavakat hallottam meg, aztán éreztem derekam köré fonódni az ölelő karokat.   Nem is hallottam, mikor osont mögém; mesterien értett a zsákmány észrevétlen becserkészéséhez. Az áldozat csak ak

Valami meleg és nedves súrolta a tenyerem. Többször is végighaladt, a csuklómtól az ujjaim végéig. Félálomban lebegtem. Csak homályosan érzékeltem, hogy mosolygok, és halkan azt motyogom: ‒ Hagyd abba. Olyan volt, mint egy nyelv. Csiklandós érzetet keltett, s egészen addig folytatta a munkáját, míg fel nem ébredtem. Először arra gyanakodtam, hogy ez Mitch legújabb perverzsége, de amint kinyitottam a szemem, egy szőrös arcot, és hosszú orrot pillantottam meg. ‒ Fearless! ‒ kiáltottam fel. ‒ Megijesztettél. A kutya csak vigyorgott rám, majd hátratekintett a válla fölött. Mögötte ott állt Freya, teljes harci készültségben. Piros vastag kabátot, fekete kesztyűt, zöld sálat és szintén piros sapkát viselt, lábán pedig hótaposót. Elkerekedett a szemem. ‒ Mi ez a sok holmi rajtad? ‒ nyökögtem, még mindig álomittasan. Freya boldogan mosolygott. ‒ Jó, hogy megkérdezed. Van egy kis meglepetésem, ami biztosan tetszeni fog. Kételkedve ráztam a fejem. Csak ekkor jöttem rá, hog